Most, hogy befenyítettük a Trigránitot, egyből van érdeklődő a kőbányai lakásra. Bergmannénak és Bergmannak kétsége sincs afelől, hogy Demján Sándor járt közben az érdekükben. Civilkurázsi, ugye...
Részleteket egyelőre nem árulhatunk el, mert (1) az üzlet akkor lesz biztos, ha már a kezünkben van a pénz, (2) amióta az lakáspiaccal kelünk és fekszünk, már-már vallásosan rettegünk attól, nehogy magunkra haragítsuk nagy Immobilitust, minden ingatlantulajdonos és ügynök korlátlan hatalmú urát, akihez képest az Ószövetség Mammonja egy jelentéktelen kis zugisten.
Felfoghatatlan, de lehet, hogy mielőtt a nyakunkba kapnánk a devizahitelesek ingatlanjait, el tudjuk adni legalább az egyik lakásunkat? Asztalsarkán kopogunk és az ujjainkat keresztbe fonjuk holnap reggelig, amikor (talán, esetleg, reméljük...) alárírjuk a szerződést.
Bergmanné és Bergman
