Ebben a bejegyzésben Bergman elképzeli, hogyan működik a hármas csere. (Semmi malacság, 14 éven aluliak szülői felügyelet nélkül is olvashatják.)

Bergmannak furcsa álma volt az éjjel: 62 négyzetméternyi lakás tulajdonosa volt, két garzon, amiknek talált is helyet a XI. kerületben (mondjuk a Sashegyen), aztán a két lakást szépen egymás mellé kellett már csak tolni, ügyelve a pontos illesztésre. Bergman elkezdte tolni nagyobbik garzonját végig a Kőbányai úton, az autók dudáltak és Bergman nagyon szégyellte magát, hogy micsoda közlekedési fennakadást okoz az ő lakásproblémájával. A garzonlakás pedig húzta maga után a vezetékeket, kábeleket, és Bergman eltűnődött, hogy ha bírja is szuflával a hegymenetet, vajon a vezetékek, kábelek bírni fogják-e szakítószilárdsággal...

"Alternatív megoldások!" nyögött fel Bergman, majd egy hajnali kávé mellett körülnézett az interneten, hogy az eladáson kívül milyen lehetőségei vannak megszabadulni a jelenleg semmire sem használt lakásaitól. A pirotechnikai megoldásokat az első körben kizárta, ennél valamivel konstruktívabb megoldás érdekelte. Aztán rátalált a (látszólag) tökéletes megoldásra, a hármas cserére.

Tegyük fel tetszik nekem ez a lakás (X), de a tulajdonosának esze ágában sincs elcserélni az én két garzonomra (Y). Ilyenkor lép be a hármas csere megoldási lehetőségként: Rátalálunk erre a lakásra (Z), ahova X-nek minidg is vágyálma volt költözni. Ráadásul Z-nek pontosan az én két garzonomra van szüksége. Értékbecslő kijön, felméri az árakat, X és én nyilván valamennyit ráfizetünk a lakásokra és mindenki megkapja, amire vágyott. Tiszta sor. Csakhogy: a II. kerületből miért akarna bárki kőbányai és kispesti lakást?

Lehet, hogy eleve pesszimista alkat vagyok, de első blikkre ez a megoldás csak akkor működik, ha a hármas cserében résztvevő mindhárom lakás nagyjából ugyanolyan környéken van és nagyjából ugyanolyan értékű. Ha valaki ingatlanpiaci "upgrade"-ben gondolkodik, elég kevés esélye van, hogy a harmadik delikvens pont egy "downgrade"-ben érdekelt.

Bergman