Hamar szembesültünk azzal a ténnyel, hogy ingatlanközvetítőket is be kell vonnunk, ha el akarjuk adni a lakásainkat. Ügynökön keresztül értékesíteni bármit mindig fájdalmas dolog, hiszen a lealkudott árból még közvetítői díjat is fizetnünk kell. De mint azt már említettük, manapság nem azért kell bevonni ügynököket az eladásba, mert ők olyan tudás birtokában vannak amilyennek mi nem, hanem azért, mert minél több helyen jelenik meg a hirdetésünk, annál nagyobb esélyünk van vevőt találni ingatlanunkra. A jó hír az, hogy az ingatlanközvetítőket legalább nem nekünk kell megkeresnünk.
Miután Bergmanné tetszhalottként csuklott össze a temérdek netes hirdetésfeladás után, Bergman abban reménykedett, hogy reggelre feltámad halottaiból (húsvét van, ugye). A feltámadás korán, másnap reggel 8:00-kor meg is történt, amikor egy ingatlanközvetítő Bergmanné telefonján arról kezdett érdeklődni, hogy nem akarnánk-e rajtuk keresztül is árulni a lakást. Bergmanné tanácstalanul nézett Bergmanra, amikor Bergman telefonja is megcsörrent. Ezen egy másik ingatlanközvetítő érdeklődött arról, hogy az ő irodájuk is árulhatná-e a lakást. Bergman tanácstalanul nézett vissza Bergmannéra.
Az ingatlanközvetítők ma ugyanolyan bajban vannak mint az eladók. A piac áll, és hacsak nem luxusingatlanokra specializálódtak, amikre a kereslet sohasem csökkent, akkor 2008 óta éhkoppon vannak. A legtöbbjük azért zaklatja az új hirdetések feladóit reggel nyolc órakor, mert ha nem szerződtetnek le egy megadott számú ingatlant a cég adatbázisába, elbúcsúzhatnak az állásuktól. Ettől még persze nem lesznek eladva az ingatlanok, de az ügynökök legalább állományban maradnak.
Bergman és Bergmanné igent mondott az első hat megkeresésre, a rákövetkező tízre nemet, aztán kikapcsolták a mobiltelefonjaikat.
Az ingatlanközvetítők majdnem mind azzal próbálkoznak, hogy már van érdeklődőjük az ingatlanra, ezért jó lenne minél hamarabb aláírni velük a szerződést, hogy megmutathassák az ingatlant a jövendő vásárlónak. Ez az első pár alkalommal izgalomba hozza az embert, aztán már csak legyint rá. És amikor már oda került az ügy, hogy a tulajdonos szerződést akar aláírni az irodával, akkor is meg kell hallgatnia a marketing szöveget. Ez baromi fárasztó és azt az érzést kelti a tulajdonosban, mintha neki akarnának eladni valamit. Ez az érzés akkor kelt az emberben olyan érzést, hogy "minnyá ütök", amikor kiderül, hogy az irodák manapság már nem két-három, hanem négy-öt százalékra dolgoznak. Plusz áfa. esetleg négy kiló fix, plusz áfa sikerdíjra. Tehát ha eladják a lakásunkat, fizetünk mint a katonatisz, de előtte még egy órás kiselőadást is letolnak nekünk a semmiről, amire, köszönjük, nem vagyunk kíváncsiak, tudniillik mi vagyunk a főnökök, a tujadonosok. De semmi pánik, ez nem fogja érdekelni a legtöbb ingatlanost, mivel az aláírásunk csak arra kell nekik, hogy az adatbázisukba felvehessék a lakásunkat, aztán soha többet nem zavarnak minket.
Bergmannak hat ingatlanközvetítővel van élő szerződése. Bergmannak eddig egy lakást se sikerült eladnia.
Bergman és Bergmanné
