Bergmannak a 120. cserelakás-hirdetés áttanulmányozása közben eszébe jutott a szakállas vicc, miszerint két rendőrt járőrözés közben megszólít egy turista: "Excuse me, do you speak English?" A biztosuraktól semmi reakció, így a turista tovább próbálkozik: "Sprechen sie Deutsch? Parlez vous francais? Govorite po russki?", mire az egyik rendőr a másiknak: "Na látod, ez is mit ér vele, hogy annyi nyelvet beszél?" Bergman feltépte a bejárati ajtót és a gangról elborult elmével üvöltötte a budapesti éjszakába: "Mit ééér vele, hogy ennyi lakása van? Mit ééér vele?", mire a másodikról felszólt egy hang: "Fogd be, vagy költözz el!"
Megnéztünk egy kiadó lakást Zuglóban. Két szinten kb. 65 négyzetméter, nagyon ízlésesen berendezve, a tulajdonos ráadásul ismerős. Hazafelé jövet azt számoltuk, hogy hogyan tudnánk megoldani az odaköltözést. A tulajdonos egyelőre nem akasztotta az orrunkra, hogy mennyit lakbérre gondolt, de még ha baráti árat is szab, havi 50 000 forint a minimum, és akkor még hálásak lehetünk neki.
Tehát ha "körbérletben" gondolkodunk (tehát kiadjuk a lakásainkat, hogy albérlők lehessünk más lakásában), első lépésben fel kell bontani minden szerződést az ingatlanközvetítőinkkel. Ezután el kell kezdeni hirdetni a lakásainkat kiadásra, aztán nyilván le kell adózni a bevételt (van ugye a másik lehetőség, a svarc, de minket az itt és most nem érdekel, mert gyanítjuk, hogy az APEH-nél is van internetkapcsolat), ami jelenleg 18 százalék körül van, és már költözhetünk is a zuglói kecóba.
Csakhogy: mielőtt lakáseladásra adtuk a fejünket, a kőbányai garzont egyszer már fel kellett újítani, mert az előző albérlő rüfke szétbarmolva hagyta el az objektumot nem mellesleg százezres tartozással. Ezután pedig szó szerint egyetlen normális albérlőt sem találtunk, aki (a) tényleg lakást akart kivenni (b) nem tűnt anyagyilkosnak/elmebetegnek/hajléktalannak vagy mindháromnak egyszerre. Nehéz ügy. Az ember minél lejjebb viszi a lakbért a könnyebb kiadhatóság reményében, annál súlyosabb arcok jelentkeznek a hirdetésére. De summa summárum, elvileg megoldható lenne a körbérlet jelentősebb plusz költségek nélkül.
Bár minden porcikája tiltakozik ellene, Bergman belátta, előbb-utóbb itt lesz az ideje, hogy albérletbe költözzenek Bergmannéval, ha a lakásait eladni nem lehet. Bergmannak nincs sok kedve ahhoz, hogy rettegjen, ha a vörösbor a kanapéra csöppen, ha egy leejtett konzerv lyukat üt a járólapba, vagy ha a pörköltszaft a falra fröccsen. De lehet, hogy még tíz év, amíg helyre áll a piac, addig meg mit ér vele, hogy ennyi lakása van? Mit ér vele?
Bergmanné és Bergman
