Ingatlan Bergman

"Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van..."  (Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina)

Hermész Triszmegisztosznak innen üzenjük, hogy valamit nagyon benézett.

Még minket is elkeserít Majoros Márta helyzetelemzése arról, hogy milyen irányt kezd venni a magyar társadalom, pedig a mi, eredetileg lakáseladással foglalkozó blogunk már erősen elment a mindmegdöglünk téma irányába.

Összevetettük a fenti BEOL-interjút ezzel, és nagyjából azt a képet kaptuk (ami valószínűleg nem újdonság), hogy (1) az ingatlanpiac nem csak leképezi a társadalmi viszonyainkat, de egyben alakítja is őket: ha egyszer rossz környékre kényszerültél (költöztél, születtél, vittek), onnan bajosan szabadulsz; és hogy (2) itt egyelőre a centrumból kifelé és társadalmi státuszban lefelé lehet haladni -- visszafelé esélytelen. Ja, és még azt, hogy a cikkben szereplő Végső Ingatlan nevű, borsodi illetőségű ügynökség végre egy olyan iroda, ami nem árul zsákbamacskát: "Haver, te innen már nem költözöl sehova."

Mi a XI. kerületbe költöznénk, ahol már drágulnak az ingatlanok, míg a mi lakásaink egyre kevesebbet érnek. Majoros Márta tanácsait megfogadjuk: továbbra is főzünk magunkra és kezünkbe vesszük a sorsunk irányítását. Hétfőtől kegyetlenek leszünk és végre eladjuk a lakásainkat, különben a jobb környékek addig drágulnak, hogy esélyünk se lesz épkézláb közegben lakást vennünk.

És végül: Hermi, ami lent van, baromira nem felel meg annak, ami fent van. És egyébként is hülye neved van.

Bergmanné és Bergman

Bergmanéknak volt egy elméletük, hogy mitől fogják tudni eladni a lakásaikat. Az elmélet jó volt, de a lakásaink még mindig megvannak. Új elméletükben jelentős számú ingatlanügynök likvidálását irányozzák elő.

Olvassuk, hogy a devizahitelesek felének a kisebb lakásba költözés nem lehet megoldás pénzügyi problémáik kezelésére. Amikor ingatlanközvetítőkre bíztuk a lakásainkat, abban reménykedtünk, hogy előbb-utóbb megnő az igény a kisebb lakásokra, hiszen a bedőlt hiteleseknek egyszer úgyis lakni kell valahol. Kilogikáztuk, hogy a hitelesek majd jól eladják a nagyobb lakást, előtörlesztenek, a maradék pénzből meg majd futja nekik kispesti és kőbányai garzonra. Állítólag nem hogy nem fogja futni nekik kisebb lakásra, hanem negyedüknél a tartozásuk máris nagyobb mint az ingatlanuk értéke.

Jó, az elmélet már ott sántított, hogy a nagyobb lakásokból menekülő devizahitelesek lakásait ki fogja megvenni? De mindegy is, hogy nem lett az elméletünkből semmi, mert azóta van új elméletünk. Szerintünk nagyjából az fog történni, hogy a bankok és a kormány nagy egyetértéssel odaláncolja majd a teljesen reménytelen adósokat a lakásaikba szociális alapon. Azoknak pedig, akikben a minimális fizetői szándékot vagy potenciált látják, úgy fognak keresletet teremteni a lakására (nota bene a bank a saját lakásainak teremt piacot), hogy előre menekülnek és újra telerakják a piacot hitellel. Mondjuk albán lek alapú hitellel. Ha pedig Kálmán Olga megkérdezi, hogy ez nem pilótajáték-e, majd azt mondják, hogy "nem, mer' nem az."

Hogy ez így lesz-e vagy sem, nem tudjuk, de ahogy magunkat ismerjük, valószínűleg nem így lesz. (Viszont ha nem így, akkor tuti, hogy így lesz.) És mivel nekünk már kezd a hócsukánk tele lenni azzal, hogy nem tudunk egy épkézláb lakásba költözni annak ellenére, hogy Bergmannak két eladó lakása van, eldöntöttük, hogy nem jópofizunk többet. Kirúgjuk az összes ingatlanosunkat, akik nem hogy egy érdeklődőt nem hoztak eddig, de még azzal se álltak elő, hogy mit kellene változtatni az eladási stratégiánkon. Aztán bemegyünk pont annyival az ár alá, amennyit a léhűtők kerestek volna rajtunk, és eladjuk a lakásokat ízibe. Működőképes terv itt, Karel Gott.

Jóccakát.

Bergmanné és Bergman

Bergmannak momentán ezer tennivalója lenne, így teljesen logikus, hogy órákon keresztül ingatlanhirdetéseket böngész olyan keresőszavak alapján mint "krumpli" vagy "rágcsálókkal együtt eladó", aztán az átlagostól eltérő, úgynevezett "érdekes" lakáshirdetéseket közkinccsé teszi.

Vízszintesen félbevágott lakás eladó (katt a címre)

Bár Bergmannak fogalma sincs, mi az euklideszi geometria és a nem euklideszi közötti különbség, azt biztosan tudja, hogy az euklidesziben lehet olyanokat mondani, hogy "a hasábot egy vízszintes síkkal kettévágjuk". Ennek a 12 négyzetméteres (!) lakásnak az esetében pontosan ezt a geometriai műveletet ültették át a gyakorlatba. Nem a galériával van itt alapvetően gond (garzonokban a galéria a fekve alvás záloga), hanem a kivitelezés drasztikusságával. Ajtót-ablakot jobb helyeken nem szokás vízszintes síkkal kettévágni, már csupán érintésvédelmi megfontolások alapján sem. Aki ugyanis nagyobb lendülettel lép be ebbe a lakásba, annak a feje egyből megy a galériára aludni. (Erről Bergmannak beugrik A fejnélküli lovas című 1969-es kubai-szovjet western.)

Tudathasadásos rasszista lakást venne, esetleg eladna

A dadaista versek véletlenszerűségét idéző hirdetésből körülbelül semmi sem derül ki azon kívül, hogy (a) valahol van egy "kultúrált [sic] nem cigányos környék", (b) a felhasználó nem túl erős webes skillek terén. Mert ugye ha vásárolni akar, a megadott szempontokat inkább a keresőfelületre kellett volna felvinni, aztán átböngészni a kapott találatokat. De ehhez először nyilván el kell dönteni, hogy vásárolni vagy eladni akar-e az ember. Jótanács: ha lakást akarunk vásárolni, és ezt mindenképpen hirdetésben szeretnénk a nagyvilág tudomására hozni, az eladásra vonatkozó melléknévi igeneveket (pl. eladó) mellőzzük hirdetésünk szövegéből! Aki viszont eladni akar, annak ajánlott a vásárlásra vonatkozó igéket (pl. vennék) mellőznie hirdetéséből.

Nagy Noémi: Látomás a Pauler utcában

Eleve gyanús, ha egy ingatlanos azzal kezd egy hirdetést, hogy "elsőre furcsa volt". Mert amíg mondjuk egy filmnek jót tesz, ha lefurcsázzák (anno a Twin Peaks volt "furcsa", nézte is mindenki), addig speciel az ingatlanok esetében a "furcsa" a "luk", az "ablaktalan" és az "össze fog dőlni" szinonímája. A tulajdonosok szerencséjére a lakásuk nem luk és nem ablaktalan, így talán ellenáll az ingatlanközvetítő aknamunkájának. Mondjuk ettől még simán összedőlhet. Egyébiránt Nagy Noémi Látomás a Pauler utcában című regénye júniusban jelenik meg a Noran kiadó gondozásában.

Bergman

Keressük-kutatjuk a részletes elemzéseket arról, hogy mi történik velünk, ingatlantulajdonosokkal. Nyitva tartjuk a szemünket és a fülünket, hátha valaki leírja vagy elmondja nekünk, hogy miért válik értéktelenné nagyszüleink és szüleink ingatlanba fektetett élete munkája. Mivel egy-két grafikonon és a devizahitelesek gondjait taglaló tudósításon kívül azonban sok információhoz nem jutunk, kezdjük azt hinni, hogy rajtunk kívül senkit sem érdekel, miként megyünk mindannyian szépen lassan a levesbe.

Bergmannak a 120. cserelakás-hirdetés áttanulmányozása közben eszébe jutott a szakállas vicc, miszerint két rendőrt járőrözés közben megszólít egy turista: "Excuse me, do you speak English?" A biztosuraktól semmi reakció, így a turista tovább próbálkozik: "Sprechen sie Deutsch? Parlez vous francais? Govorite po russki?", mire az egyik rendőr a másiknak: "Na látod, ez is mit ér vele, hogy annyi nyelvet beszél?" Bergman feltépte a bejárati ajtót és a gangról elborult elmével üvöltötte a budapesti éjszakába: "Mit ééér vele, hogy ennyi lakása van? Mit ééér vele?", mire a másodikról felszólt egy hang: "Fogd be, vagy költözz el!"

Megnéztünk egy kiadó lakást Zuglóban. Két szinten kb. 65 négyzetméter, nagyon ízlésesen berendezve, a tulajdonos ráadásul ismerős. Hazafelé jövet azt számoltuk, hogy hogyan tudnánk megoldani az odaköltözést. A tulajdonos egyelőre nem akasztotta az orrunkra, hogy mennyit lakbérre gondolt, de még ha baráti árat is szab, havi 50 000 forint a minimum, és akkor még hálásak lehetünk neki.

Tehát ha "körbérletben" gondolkodunk (tehát kiadjuk a lakásainkat, hogy albérlők lehessünk más lakásában), első lépésben fel kell bontani minden szerződést az ingatlanközvetítőinkkel. Ezután el kell kezdeni hirdetni a lakásainkat kiadásra, aztán nyilván le kell adózni a bevételt (van ugye a másik lehetőség, a svarc, de minket az itt és most nem érdekel, mert gyanítjuk, hogy az APEH-nél is van internetkapcsolat), ami jelenleg 18 százalék körül van, és már költözhetünk is a zuglói kecóba.

Csakhogy: mielőtt lakáseladásra adtuk a fejünket, a kőbányai garzont egyszer már fel kellett újítani, mert az előző albérlő rüfke szétbarmolva hagyta el az objektumot nem mellesleg százezres tartozással. Ezután pedig szó szerint egyetlen normális albérlőt sem találtunk, aki (a) tényleg lakást akart kivenni (b) nem tűnt anyagyilkosnak/elmebetegnek/hajléktalannak vagy mindháromnak egyszerre. Nehéz ügy. Az ember minél lejjebb viszi a lakbért a könnyebb kiadhatóság reményében, annál súlyosabb arcok jelentkeznek a hirdetésére. De summa summárum, elvileg megoldható lenne a körbérlet jelentősebb plusz költségek nélkül.

Bár minden porcikája tiltakozik ellene, Bergman belátta, előbb-utóbb itt lesz az ideje, hogy albérletbe költözzenek Bergmannéval, ha a lakásait eladni nem lehet. Bergmannak nincs sok kedve ahhoz, hogy rettegjen, ha a vörösbor a kanapéra csöppen, ha egy leejtett konzerv lyukat üt a járólapba, vagy ha a pörköltszaft a falra fröccsen. De lehet, hogy még tíz év, amíg helyre áll a piac, addig meg mit ér vele, hogy ennyi lakása van? Mit ér vele?

Bergmanné és Bergman