Bergman azon szerencsések közé tartozik, akiknek tartozásuk nincs, de lakásuk van. Méghozzá kettő. Mielőtt kinyílnak a bicskák a zsebben (elvégre tavasz van), tisztázzuk, hogy mindkét lakás családi örökség. Valaha a munkásosztálynak is volt örökölhető vagyona.
Bergmanné (Bergmannal ellentétben) nem szerencsés, hanem okos. A lakáshitelét forintban vette fel, ami persze jóval drágább mulatság mint egy svájci frank alapú hitel, viszont a törlesztőrészletei nem emelkednek. Így tehát Bergmannénak is lesz egy lakása amint lejár a hitele. Úgy tizenöt év múlva.
Mivel mindhárom lakás garzon, logikusnak tűnik, hogy Bergman semmire sem használt két lakásából csináljunk egyet, ahol végre elférünk, és ha oda jutunk, nyugodtan tudjunk családalapításba kezdeni. Bergmanné lakását ebből a műveletből kihagyjuk, mert adósságot nem ésszerű ráterhelni egyébként tehermentes vagyonra, hacsak nem tartanak az ember fejéhez fegyvert.
Tehát elkezdtük hirdetni Bergman kispesti és kőbányai garzonját. Először mi magunk hirdettük őket az interneten, plakátoltunk és spameltünk, aztán rájöttünk, hogy muszáj bevonnunk ingatlanközvetítőket. Júliusban ugyanis elkezdődik a fizetésképtelen devizahitelesek kilakoltatása, és ha addig nem szabadulunk meg a garzonoktól, akkor soha.
Bergmanné és Bergman
